A minap vonatoztam hazafele. Az út alatt kétszer kellett átszállnom. Tehát, ha az aluljárón való fel-le lépcsőzést nem számolom, így is minimum egy út alatt, 3x kell le-fellépcsőznöm a vonatokon és nem csak egy kis válltáskával. Tippeljetek, hány "férfi" ajánlotta fel a 25ből, hogy segít. Elmondom. Egy sem. :) De ez még semmi. Olyan nagy természetességgel tolakodtak elém, hogy hirtelen átfutott az agyamon, "átbambultam pár évszázadot?!"

Férfiak, Ch. hol? Elvárják, tőlünk nőktől, hogy a házban takarítónők, a konyhában szakácsnők, az ágyban szeretők és társaságban úri hölgyek  legyünk. Mire fel?

Miért is vártok ti el akármit is, mikor TI semmit nem tesztek le az asztalra?! Ha az alapvető illem, udvariasság nincs meg bennetek. Rákényszerítetek minket nőket, hogy oldjuk meg a problémáinkat. Például ez a vonatos dolog is. Ott álltok, tolakodtok, furakodtok, majd ha véletlenül mögém kerültök sóhajtoztok. Sóhajtoztok, de az nem jut eszetekbe, hogy felajánljátok a segítségeteket. Várom a választ, hogy miért?! Ennyire önző társadalom lennénk? Ennyire elkényelmesedett és önző?! Tényleg ennyire felcserélődnek a szerepek? A következő az lesz, hogy mi nők adjuk át a helyünket a tömegközlekedési járműveken? Mi nyitunk ajtót nektek, "FÉRFIAKNAK"?! 
Elképesztő. Félelmetes. Elszomorító.

Mielőtt harag lenne: tisztelet a kivételnek. 

Megosztás a facebookon